Bakker blogja

Szóval Tesó Tábor. Már utána vagyok. Sajnos.

Ahogy azt már elmondták még az ősszel Családi Táborban, rövid de intenzív történetről van szó. Ez pontosan így is volt. Sajnos rövid volt a tábor, de intenzív. Maradtam volna még egy picit. Mondjuk még 1x ennyit. :) hatalmas pörgés volt, de ezt a pörgést szeretem. Programot tartunk, szórakoztatjuk a gyerekeket, keményen be kell tartani az időket, mivel cukrot kell mérni, ebéd  után elvállalunk egy csomó feladatot, állomást, szerepet és este beültüzünk, más szerepben játszunk, így pörgünk, folyton pakolászunk jobbra-balra, majd rendet rakunk és megjelenünk az esti bezsélgetéseken. Valamikor fél11-11 között végetér a "kötelező" program és lehet pihenn, szórakozni a barátokkal, ismerkedni az új arcokkal. Ez nem csak a Tesó Tábor, ez a BÁTOR TÁBOR. Ez a játszó cimbik egy napja és így néz ki minden napjuk :) Lehet, hogy páran bolondnak néznek, hogy az ember szabadnapot vesz ki a munkahelyén, hogy pihenjen egy picit, erre elmegy és a fent írtak alapján pörög. Az van, hogy engem ez nem fáraszt. Én ezt szeretem csinálni és akarom is csinálni. Még sokáig.

A Bátor Tábor az a hely, "Ahol minidg süt a nap". Ez most az egyik programot leszámítva nem így volt. Csak úgy zuhogott. De a hinta üzemelt. 1000-rel. A "buszmegállóban", az eresz alatt várakozó gyerekek pedig D-val szórakoztak. Ezúton is köszi D. a segítséget.

A másik gyönyörű pillanat meg az, amikor Sz. úgy jön ki a pályára, hogy ő ki sem akart jönni, aztán pedig hintázik szinte koppról (a kopp az 9m, na ő felment min 7-re) és falat mászik a csúcsig (10m).

Ezek után pedig az ember hazajön, vissza a nagy poros, koszos városba, próbál aludni, pihenni és minden kezdődik elölről. Szürke emberek, szürke hétköznapok, munka, hajsza,...