HTML

Bakker blogja

Ez a blog azért jött létre, mert miért ne... :) Lesz majd itt mindenféle dolog. Beszámolók, vélemények, gondolatok, események,... és még majd meglátjuk mit hoz a jövő. Jó böngészgetést, olvasást kívánok!

Naptár

május 2017
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30 31

2010.05.16. 21:41 b@kker

The Day That Never Comes

Azt hittem ez egy olyan nap lesz, ami sosem jön el az életemben. Én és egy MetallicA koncert. Áááá. Drága az nekem. Aztán végül sikerült hétfőn rákattannom a MetallicA-ra. Kedd reggel siekrült is egy jegyet vennem a pénteki koncertre :)

A hivatalos kezdés 20:00-ra volt írva. Elvileg az volt fent volt, hogy 20:45-kot kezdődik majd az őrület. Erre picit várni kellett még. Kb fél óra késéssel kép jelent meg a 2 óriáskivetítőn. Az általam belinkelt videó elejéről hiányzik az ágyúlövés - az is része volt a shownak. Szóval az egész ezzel kezdődött: http://www.youtube.com/watch?v=XzJqHsDAnSY

Majd színpadra világítottak, a színpadi hatalmas kivetítőn megjelent Lars a doboknál. Közeben megjelent a MetallicA együttes többi tagja is. Felcsnedültek az első akkordok és elkezdődött a Creeping Death.

A srácok a következő dalokat játszották:

1. Creeping Death
2. For Whom The Bell Tolls
3. Through The Never
4. Harvester Of Sorrow
5. Fade To Black
6. That Was Just Your Life
7. The End Of The Line
8. The Day That Never Comes
9. Sad But True
10. Cyanide
11. One
12. Master Of Puppets
13. Blackened
14. Nothing Else Matters
15. Enter Sandman
Ráadás:
16. Helpless (Diamond Head cover)
17. Motorbreath
18. Seek & Destroy

Közben volt tüzijáték a zenére, hatalmas lángok, mintha csak Rammstein koncerten lenne az ember.

A Master Of Puppets című dalra hatalmas pogó keletkezett még hátrébb is, ahol én álltam.

A show vége felé közeledvén James bemutatta nekünk egyik barátját, aki nem volt más, mint Kirk The Reaper Hammett. Majd Kirk elkezdett játszani a gitáron: http://www.youtube.com/watch?v=3-fNIUrigiA
Egy kis intró, gitárszóló, majd a hatalmas Nothing else Matters, amit a legalább 40.000 fős tömeg együtt énekelt a zenekarral.

A Cyanide alatt a kamera az első sort vette. Egymás mellett, békében, szeretetben ott tomboltak a srácok más országokból, más nemzeteket képviselve, a saját kis nemzeti lobogójukkal. Innen tudom, hogy egymás mellett tombol cseh, szlovák és magyar. http://www.youtube.com/watch?v=8qrLgw8PH-o

Hatalmas buli. Még sosem voltam ekkora koncerten. Több mint 40.000 ember, egy zenekar, egy 500m2 színpad. Óriási élmény. Extázis. Még, még, még. Gyertek mihamarabb vissza. Én itt leszek.

Gyorsan elment ez a 2 óra. A nép még akart és még és még és még többet. És lezajlott a következő jelenet: http://www.youtube.com/watch?v=OZaqlzSSJxc James vicces volt. "Ha nem tudsz énelekni, nem baj. Én karriert csináltam ebből."

1 komment


A bejegyzés trackback címe:

http://bakker.blog.hu/api/trackback/id/tr392008483

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

GörbeTükrűLány 2010.05.17. 10:55:00

Nnna, örülök, hogy így sikerült! Nekem életem eddigi 2 Sting koncertje volt hasonló felejthetetlen élmény...:)
A mi hétvégénkről egy kisebb "beszámoló": gorbetukorkep.blogspot.com/2010/05/vizitura-vezeto.html
Olvasd el, megéri; hátha Te is "csapattag" leszel egyszer a mostani "családtag"-ság után...
No, mentem főzni :(!